Mattblack

Gyakran kapom meg ezt a kérdést és biztos vagyok benne hogy nagyon sok motoros társam szintén. Megválaszolni nem is olyan könnyű. Én legtöbbször azt válaszolom erre: “Csak mert szeretek és kész!”. Persze belemehetnék a motorozás izgalmába, a sebesség élvezetébe sőt akár a látványba is amit csak egy motorról élvezhetsz ilyen zavartalanul…

A Balkán túránk kezdetén történ amikor Gyuri barátommal feltettük ezt a kérdést magunknak. A probléma csak az volt hogy nem tudtam elég meggyőzően megválaszolni. Ha belegondolunk a motorozás valószínüleg a legkevésbé praktikus ugyanakkor a legveszélysebb módja az utazásnak. Kezdve onnan hogy egy pillanat alatt meghalhat az ember, csak egy pillanatra nem figyelsz és kész is! Aztán ott egy csomó minden más is: nem tudsz túl sok csomagot vinni magaddal és az a kevés amit viszel azzal is csak a probléma van. Ha esik elázol és nem csak úgy simán hanem istenigazából a segged lyukáig vizes leszel. Mikor hideg van az ember a csontjáig átfagy, ha meleg van akkor meg izzad mint egy ló, pláne ha rendesen fel van öltözve motorosruhába. Állandóan sisakot kell hordani ami nemcsakhogy kényelmetlen de a hajad is úgy néz ki tőle mintha egész nap aludtál volna. Tulajdonképpen napokig tudnám sorolni mennyi kényelmetlenséggel és viszontagsággal jár a motorozás de szreintem mindenki érti a lényeget. Én is megértettem. A legzavaróbb az volt, hogy nem találtam egyetlen megfelelően okot sem miért is motorozok mindennek ellenére! Ahogy folytattuk a túrát a következő néhány napon végig ezen járt az eszem.

Egyik este egy meglehetősen hosszú etap után nem tudtam elaludni és akkor rájöttem a válaszra. Lehet hogy ez nem mindenre igaz de rám biztosan.

Motorozás közben egy időre úgy érzem mintha teljesen a megszokott életemen kívülre kerülnék. A tökéletes Zen pillanat amikor megszabadulok a mindennapok problémáitól, teljesen kikapcsolom az agyam tudatos oldalát és relaxálok. Motorozás közben az ember agya túlterhelődik ingerekkel. Először is ott a látvány, a teljes zavartalan látómező. Aztán érzi az ember a bőrén a szelet, a hőmérséklet változását. Hallja a szelet és összes pici mechanikus zajt a géptől. Folyamatosan egyensúlozni kell magad és motort is. Kezelni a gázt és a féket a kezeiddel és a lábaiddal. Folyamatosan mérlegelni a kanyarokat, kiszámítani a sebességet hozzájuk. És persze figyelni a forgalom összes többi résztevevőjét és megpróbálni megbecsülni a mozgásukat. Mindez olyan sok számítási kapacitást igényel az agyamtól, hogy nem tudok már a élet átlagos apró gondjaival foglalkozni: a számlákkal, munkával, vagy párkapcsolati gondokkal…

A motorozás biztosítja számomra azt az öt percet amikor semmi más miatt nem aggódok. Ez már elég jó indok bármire!

A motorozás az én módszerem a meditációra!

Comments are closed.